A Dunántúli-középhegységet északkeleten a Dunazug-hegység zárja le. Ennek a hegységnek a részét képezi a Gerecse-hegység is, amelyet északon a Duna folyama, keleten a Zsámbéki-medence, délnyugaton a Tatai-medence, míg nyugaton a Kisalföld határolja. A Gerecse-hegység három részre osztható, ezek: a Nyugati-Gerecse, a Központi-Gerecse és a Keleti-Gerecse.

Az 1977-ben létrehozott Gerecsei Tájvédelmi Körzet legnagyobb része a Központi-Gerecsében helyezkedik el.

 

Természeti értékek

A Gerecse felszínközeli képződményeinek felépítésében a triász mészkő uralkodik. E kőzet mellett viszont helyenként jelentős tömegben fordul elő a jura mészkő, amely kiemelkedően gazdag fosszíliákban. A 90-es évek egyik, országhatárunkon is túlnyúló jelentőségű ősmaradványa egy őskrokodil is ebből a kőzetből került elő Lábatlan külterületén. A földtörténeti középkor imént említett képződményei mellett a negyedidőszaki pleisztocénben keletkezett édesvízi mészkő is kiemelkedő értékeket őrzött meg, különösen növényi maradványok vonatkozásában.

Az imént vázolt földtani felépítésének köszönhetően a hegységben számos rövidebb-hosszabb barlang található, melyekből eddig közel 455-öt tártak fel a kutatók. Néhány barlang páratlan gazdag régészeti-őslénytani lelőhely, ritka denevérfajoknak vagy nagyszámú denevérkolóniáknak ad otthont.

A Gerecse-hegység flórája földtani felépítéséből adódóan szegényebb a szomszédos Pilisénél és a Vértesénél. A hegység leggyakoribb, legnagyobb kiterjedésű növénytársulásai a cseres-tölgyesek, a mészkedvelő molyhos-tölgyesek, illetve a magasabb régiókban a szubmontán bükkösök. Ezek mellett kisebb kiterjedésű, de a Gerecse arculatát döntően meghatározó növénytársulások még a területen a törmeléklejtő erdő, sajmeggyes karsztbokorerdő, szubmediterrán lejtősztyepp és a nyílt mészkősziklagyep.

A hegységben barangolva több értékes növényfajokkal találkozhatunk, mint a borbás-kerep, borzas len, sárga kövirózsa, magyar zergevirág, sugaras zsoltina, turbánliliom, vagy a csinos árvalányhaj. A fokozottan védett növényfajok közül a Kárpát-medencei bennszülött növényfajunk a magyarföldi husáng a legjelentősebb érték, de találkozhatunk bíboros sallangvirággal is.

A térség állatvilágából kiemelhető a denevérfauna és a madárvilág gazdagsága. A számos védett denevérfajból fokozottan védett a kereknyergű patkósdenevér, csonkafülű denevér, nagy patkósdenevér, nagyfülű denevér és a nyugati piszedenevér. Előfordulnak még egyéb jellemző emlősfajok is, mint például a nagy- és mogyorós pele, a vidra, a vadmacska és a borz.

A hegység madárvilágának fészkelő fajai közül a fokozottan védett fekete gólya, barna kánya, vándorsólyom, kígyászölyv, rétisas, parlagi sas, uhu, gyöngybagoly, fehérhátú fakopáncs, hamvas küllő, gyurgyalag, örvös légykapó és a bajszos sármány a legértékesebbek. Sajnos az utolsó évtizedben a hegységből, mint fészkelő faj eltűnt a kerecsensólyom és a kövirigó.  

A kétéltűek és hüllők közül a zöld levelibéka, a barna varangy, az erdei béka, a vöröshasú unka, valamint az erdei- és rézsikló, a zöld gyík és a lábatlan gyík egyaránt előfordul a területen.


Természetvédelmi kezelés, főbb veszélyeztető tényezők

Környezeti veszélyeztetések szempontjából a Gerecse-hegység meglehetősen heterogén. A veszélyt jelentő tényezők a hegység peremvidékein jelentkeznek nagyobb számban. A legjelentősebb problémák között kell említeni a hegylábi területek egyre jobban fejlődő agglomerációját (Bicske, Tatabánya, Tata, Lábatlan, Nyergesújfalu, Dorog) és a velük járó szennyezését és tájképromboló hatást.

A térségi bányaművelések során a karsztvízszint mesterséges süllyesztésével elapadnak a források, de ezen negatív hatás jelentős mértékben csökkent az elmúlt évtizedben, illetve az első alacsonyabban fekvő források 2002-ben újra „megszólaltak”.

A Tájvédelmi Körzetben az erdő- és vadgazdálkodás korábbi és jelenlegi gyakorlatából eredő konfliktusok folyamatosan megoldandó feladatként jelentkeznek. Napjainkra egyre jobb az érintettek együttműködési szándéka és gyakorlata.

A geológiai értékek védelme céljából korlátozott a sziklamászási lehetőség (Tardos, Süttő, Lábatlan, Tatabánya és Bajót közigazgatási határában), és a barlangok, zsombolyok legnagyobb részét az elmúlt években és napjainkban is futó projekt keretén belül lezárta a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság. A botanikai értékek közül a magyarföldi husáng szorul speciális védelemre a tájidegen muflon kártétele miatt. A fokozottan védett növény ősi élőhelyét szögesdrót kerítéssel kellett bekeríteni.

Az állattani értékek közül a Pisznicén fokozottan védett kőfejtőben több évtizeden át kerecsensólyom, napjainkban rendszeresen fészkelő vándorsólyom élőhelyét közel 35 éve éjjel-nappali őrszolgálat őrzi költési időszakban.
Az ökoturizmus lehetősége adott, ennek támogatása kedvezőbb irányba alakíthatná a hegység turisták okozta környezeti terhelését.


Kultúrtörténeti értékek

Az ember jelenléte egészen az emberi lét kezdetéig vezethető vissza. Vértesszőlősön 300.000 éves előembertelepet tártak fel, amely világviszonylatban is nagyon ritka régészeti leletnek számít.
 Kultúrtörténeti érdekesség a kis-gerecsei avar földvár és a neszmélyi várhegy. Pusztamarót volt a mohácsi ütközetet követő híres maróti csata helyszíne. Ekkor a török túlerő elől menekülő magyarok között lovagolt Dobozy Mihály és hitvese is. Lovuk azonban megsérült menekülés közben, s az asszony - látva, hogy ketten nem menekülhetnek meg, - megkérte férjét, hogy ölje meg őt. Dobozy miután hitvesét megölte, szembeszállt a törökkel, s a küzdelemben lelte halálát. A maróti csata emlékét ma Székely Bertalan festménye őrzi. A hegység szívében jelenleg is folyik egy középkori település, Kovácsi falu feltárása, ahol egy Árpád-kori templom, a hozzá kapcsolódó temető és egy későbbi nemesi udvarház maradványait tekinthetjük meg. A hegység kastélyai közül a bajnai, a bikolpusztai és a kis-gerecsei Serédi-kastélyt érdemes megtekinteni.

Agostyánban egzóta fajokban gazdag arborétum tekinthető meg. Ennek a falunak határában találhatjuk a térség természetvédelmi és humánökológiai oktatóközpontját is, melynek célja az ember és a természet kapcsolatának tanulmányozása, a korábbi jobb egyensúlyi viszony visszaállítási lehetőségeinek felkutatása. Az oktatóközpontot működtető alapítvány szervezésében pedagógus továbbképzéseken, erdei iskolákon, természetkutató- és életmód-táborokban vehetnek részt az érdeklődők.

A Gerecsei Tájvédelmi Körzet fokozottan védett területei – Nagy-Pisznice, Száz-völgy (benne egy erdőrezervátummal), Agostyáni Arborétum, Nagy-Somlyó, Asszony-hegy és a baji Lábas-hegy - csak engedéllyel és vezetővel, míg a többi terület a turista útvonalak mentén szabadon látogatható.


Javasolt túraútvonal

Kiindulópontunk a Tata közvetlen szomszédságában található Baj, egy hangulatos németajkú község, mely valaha szőlőműveléséről volt nevezetes. Innen a sárga jelzésű úton a baji szőlőket elhagyva először felérünk a Lábas-hegy szélére, majd idős fákkal borított szurdokerdőn kapaszkodunk fel a bükk-övezetbe. Félórányi gyaloglás után érjük el az Öreg-Kovács hegyen található Árpád-kori templomromot, ahol pihenőhely és ismertető tábla várja látogatókat. A XVI. század végén elpusztult templom köveiből épült fel később a mostani erdészház.

Az erdészház után áttérünk balra a piros jelzésű turistaútra, ami egy hangulatos domboldalon vezet keresztül. Aljában, az iható vizű Hideg-kút forrásnál újabb pihenőhelyet találunk. Aki elfáradt, lemehet a piros + jelzésen balra, az Arborétumhoz, aki pedig bírja még, a piros + jelzésen jobbra indulva eljut Tardosra, majd a templom alatt balra induló zöld jelzésen a Malomvölgybe (szabadidőpark). Focipálya, halsütő, horgásztó, játszótér és sátorozási hely várja itt a kirándulókat.

 

 

Csonka Péter

csonkap@dinpi.hu

 

Igény szerint madárgyűrűzési program kérhető előre bejelentkezett csoportok részére a Naszály, Ferencmajori-halastavaknál (kiépített infrastruktúrával).
Információ: Bátky Gellért, +36 30 583 8636