magyar english
Cincér Hírlevél
Szakvezetési segédlet
Hiúz Ház – Erdei Iskola és Látogatóközpont Királyréten
Kökörcsin Ház
Nemzeti Parki Termék védjegy

Közadatkereső
Agrárminisztérium
 
Haszonbérleti pályázati felhívások

A 1338/2015 (V.27.) Kom. határozatban rögzített feladat végrehajtásához kijelölt kapcsolattartó adatai:

Bakos Dorottya,
birtokügyi referens
Tel.: + 36 1 391 4623
E-mail:
bakosd@dinpi.hu

» Védett természeti területek » Szénások Európa Diplomás Terület
Szénások Európa Diplomás Terület
 
 
 
A Szénások dolomit hegyeit a Budai-hegységben az 1800-as évek vége óta az egyik kiemelkedő jelentőségű hazai természeti területként tartják számon. A társulások számos bennszülött (endemikus) és maradvány (reliktum) faj élőhelyét jelentik, közülük a pilisi len (Linum dolomiticum) a világon egyedül itt él.
Értékét az Európa Tanács 1995-ben Európa Diploma adományozásával ismerte el. Természetvédelmi kezelésére 2003-ban az Európai Közösség LIFE-Nature programjából nyertünk támogatást.
 


Védetté nyilvánítás. A hazai természetvédelem alapelveit kidolgozó KAÁN KÁROLY már 1931-ben megjelent „Természetvédelem és természeti emlékek” című könyvében javasolta a Kis- és Nagyszénás egy részén rezerváció kijelölését a ritka növények megóvása érdekében. Ugyanekkor Pilisszentiván egykori földbirtokosa, KARÁTSONYI IMRE gróf gondoskodott a pilisi len védelméről.

Ennek ellenére csak a világháború után, 1951-ben került sor két kisebb terület védetté nyilvánítására, melyek az 1978-ban létrehozott Budai Tájvédelmi Körzet részévé váltak. 1994-ben a terület egy részét erdőrezervátummá. azaz olyan területté nyilvánították ahol semmiféle emberi (erdészeti) beavatkozás nem történik, így a háborítatlan természeti folyamatok tanulmányozhatóak.

A Szénások kutatói >>


Természeti értékek
Növényvilág

 
Pilisi len (Linum dolomiticum)

A Budapest környéki flóra kiemelkedő kutatóját, BORBÁS VINCÉT gyakran emlegetik a „legmagyarabb botanikus”-ként. Megérdemli a kitüntető címet, hiszen számos pannóniai bennszülött növényfajt írt le. Felfedezettjei közül a legtündöklőbbet, a pilisi lent (Linum dolomiticum) a Természettudományi Társulat 1897. január 13-án tartott ülésén mutatta be.

BORBÁS kivételes felkészültségét mutatja, hogy azt is felismerte, az újonnan talált növényfaj legközelebbi rokona egy görögországi lenfaj, a Linum elegans. BORBÁS VINCE emlékét a Szénások ma is őrzi, a terület egyik legértékesebb dolomithegyét Borbás-gerincnek nevezik.
Fotó: Zsila Sándor

Maradvány növények

A vidék alapkőzete – a triászkori dolomit – igen változatos, mozgalmas, gerincekkel, völgyekkel tagolt felszínt képez, amelyen üdébb és szárazabb tölgyerdők, karszt-bokorerdők, sztyepplejtők és sziklagyepek mozaikja jött létre. A száraz, meleg mikroklímájú déli lejtőket csak néhány méter választja el a hideg északi oldalaktól, ezért a nagy klímaváltozásokat a növényzet csupán néhány méteres vándorlással szinte változatlanul át tudta vészelni.

A hideg északi völgyoldalakban fennmaradtak azok a jégkori növények, amelyek a Kárpát-medencéből máshonnan már kipusztultak, ma magashegységi fajok. Ilyenek a lila csenkesz (Festuca amethystina), a tarka nádtippan (Calamagrostis varia) és a szürke bogáncs (Carduus crassifolius subsp. glaucus - a képen).
Fotó: Kalotás Zsolt

Bennszülött növények           

A dolomit hegyek menedékhelyein – a refúgiumokban – fennmaradt növényegyedek fajtársaiktól elszigetelve önálló bennszülött fajjá válhattak. Az István király-szegfű csak a Dunántúli-középhegység dolomit sziklagyepeiben él. A budai berkenye (Sorbus semiincisa) elterjedési területe a Budai-hegység és a Pilis. A hazai flóra egyik leghíresebb bennszülött növénye a pilisi len (Linum dolomiticum), amely az egész világon csak itt él.

Erdők

A dolomithegyek völgyeiben zárt erdőket találunk. A gyertyános-kocsánytalan tölgyesekben a társulás nevét adó fafajok közé bükk, kis- és nagylevelű hárs, magas kőris elegyedik. Ám a gyertyános-tölgyesek leglátványosabb fafaja a madárcseresznye. Tavasszal akár a szomszédos hegytetőről is felismerhetjük fehér nászruhás példányait. A kirándulók szépnek találják ezeket az erdőket, de a természetvédelmi szakember kritikusan nézi az azonos korú fákat, illetve az elhalt törzsek hiányát. Ezek bizonyítják, hogy a területen hosszú ideig intenzív erdőgazdálkodás folyt. Reményeink szerint néhány évtized múlva már számos helyen tárul elénk az itt látható erdőkép: a kidőlt idős bükk számos élőlény létfeltételeit teremti meg, a helyén nyílt lékben pedig fiatal hárs csemeték törnek fel.
Fotó: Kalotás Zsolt

Gyepek           

A Szénások legnagyobb értékét a ritka növényfajok élőhelyéül szolgáló gyeptársulások jelentik. A meredek déli oldalakon nyílt dolomit sziklagyepek, a hűvösebb északi oldalakon zárt dolomit sziklagyepek, a tetőkön árvalányhajas sztyepprétek alakultak ki.


Az erdőirtások révén létrehozott kaszálókon és legelőkön másodlagos, de fajgazdag hegyi rétek, sztyepprétek, sziklagyepek alakultak ki. A legnagyobb ilyen jellegű gyepes terület a Nagy-Szénás, de kiterjedt gyepfoltok vannak a Kutya-hegy aljában is. Mára ezek a gyepek is olyan ritka növényfajok élőhelyei, mint a bennszülött bibircses vértő (Onosma pseudarenaria) vagy a homoki nőszirom (Iris arenaria).
Fotó: Kalotás Zsolt
 

Állatvilág

A Szénások Európa Diplomás terület zoológiai értékei közül kiemelkedik a gerinctelen állatvilág. A fauna sokszínűsége főleg annak köszönhető, hogy a növénytársulások is változatosak: az idős bükkösöktől a nyílt sziklagyepekig sokféle élőhely állatai népesítik be a területet. A gerinctelen faunát a mediterrán és kontinentális elterjedésű fajok túlsúlya jellemzi.
 

Fűrészlábú szöcske (Saga pedo)
 
Európa legnagyobb rovarfaja. Elterjedési területének északi határa a Kárpát-medence, ahol szűznemzéssel szaporodik. A száraz, meleg, dús növényzetű sztyeprétek ritka lakója. Hatalmas termete ellenére nehéz észrevenni, hiszen színe és mozgása olyan, mint egy szélben mozgó ágé. Ragadozó életmódot folytat.
Fotó: Szolláth György
 
Vonalkás földibagoly (Euxoa vitta)
          
Atlanto-mediterrán elterjedésű lepkefaj. A nyílt mészkő- és dolomitgyepek lakója, amely nagyon szórványosan fordul elő Közép-Európában. A területen élő populációja viszonylag nagy egyedszámú és stabil. Hernyója rövid föld alatti járatokban él, onnan csak ritkán merészkedik elő, hogy a közelben lévő növényeket tápláléknak behúzza a járatába.
Festette: Pál László

Keleti rablópille (Libelloides macaronius)
          

Mediterrán elterjedésű rovarfaj, amely lepkeszerű megjelenése ellenére a recésszárnyúak rendjének tagja. A gyorsröptű kifejlett rovar rövid életű, és rövid ideig rajzik, ezért jelenlétét nem könnyű kimutatni. A területen rendszeresen megfigyelhető.
Fotó: Kun András
 
 
 
 
 
 
 
Ajánlott tanösvényeink:
Jági tanösvény - Pilisszentiván
Nagy-Szénás tanösvény - Nagykovácsi
 
Ajánlott bemutatóhelyeink:
Pilisi len Látogatóközpont -
Pilisszentiván, Bányász u.17.

További információ (tanösvények és Látogatóközpont):
Becsei Katalin, +36 30 511 1802

E-mail: 
pilisilen@dinpi.hu

 
Kapcsolattartó:
Novák Adrián
novaka@dinpi.hu
+36 30 504 8849
   
 
2017. 07. 18. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design