|
Alapadatok
- A területet 1941-ben nyilvánította védetté az Országos Természetvédelmi Tanács az 505507/41. számú határozatával. A természetvédelemről szóló 1961. évi 18. sz. tvr. végrehajtására kiadott 12/1971. (IV.1.) sz. Korm. rendelet alapján az Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke a 2051/ 1975. sz. határozatával az országos jelentőségű védett területek közé sorolta.
- Törzskönyvi száma: 5/TT/42
- Terület nélkül védett
- Az érintett községhatár: Szentendre.
A védett természeti értékek rövid jellemzése
A rózsát 1920-ban Szentendrén, a Pismány-hegyen fedezte fel egy építkezés közben Trautman Róbert tervezőmérnök. Dégen Árpád botanikus a fajt Rosa Sancti-Andreae (Degen et TRTM)-nek nevezte el. Alacsony (1-1,5m), sűrűn sarjadó cserje, karcsú tüskéi egyenesek. A páratlanul szárnyalt, összetett levelek levélkéi fogazott szélűek, lemezük nemezesen molyhos, megdörzsölve terpentin illatúak. Virágainak szirma sötétrózsaszínű, felső szélük világos mirigyektől rojtos. A termés nagyméretű (1,5-2 cm), felülete igen sűrűn mirigyekkel, sertékkel borított, a csészelevelek mindig rajta maradnak. Nincsenek szaporodóképes magjai.
Védetté nyilvánításakor hét tő volt az állománya. Azóta a faj megőrzése érdekében több botanikus kertben is található a szentendrei rózsa vegetatív úton szaporított utódaiból, de a környező kertekben is találtunk hasonló eredetű példányokat. A legutóbbi időkben a Tiszántúlon, Prügyön is megtalálták.
Természetvédelmi értékét kultúr-reliktum jellege adja. 1988 óta védett. A szentendrei rózsa termőhelye a Cseresznyés út 7 sz. alatt található. A telek és az áttervezett épület a Szentendrei Önkormányzat tulajdona. Területe korlátozottan, a gondnok engedélyével látogatható.
Főbb veszélyeztető tényezők, speciális védelmi feladatok
A gondozott kertben élő növényeket elvileg semmi sem veszélyeztethetné. A szentendrei rózsa - az előbbiek ellenére - az elmúlt években többször került veszélybe. A gyakori tulajdonváltás általában a kert kezelőszemélyzetének változásával is járt, az új emberek pedig nem mindig kapták meg a - mai díszrózsákhoz képest nem túl dekoratív - növény jelentőségéről az információt.
Szerencsére a jól sarjadó cserjét kipusztítani nem könnyű. A legkomolyabb veszélyt a ránőtt mahónia és vadszőlő konkurenciája jelentette, amelyek teljesen leárnyékolták a fényigényes növényeket. A közelükben magasodó erdeifenyők árnyaló és vízelszívó hatását a liget ritkításával kell a közeljövőben csökkenteni.
Kapcsolattartó:
Fehér Balázs
feherb@dinpi.hu
+36 30 566 3547
|
